Vizsla vallomás

                                            Jeni története

Sziasztok!

Én 2004 január 1-én születtem, Békésben, és egy sima szőrű magyar vizsla kislány vagyok, akit Jeninek hívnak.

  A régi otthonomban, Békésben nagyon jó volt. A tesómmal, a Lolával nagyon jól eljátszogattam. Ott még mindenki csak Lilinek hívott. Az anyát Lizának, az apát pedig Tibornak hívják. Az anya és az apa mindenre megtanítottak minket. Összesen 10-en voltunk, de 8-an nem a mi almunkból voltak, ők egy hónappal fiatalabbak voltak nálunk. Nagyon szerettünk a nagy nővéreinkkel, a Tarával és a Picurral játszani. De a cicákkal is szerettünk. Egyszer, miután a gazdim letette a telefont, oda hívott engem és az anyut, és azt mondta, hogy jönnek értem 2 nap múlva. Én 2 és fél hónapos fejjel még nem értettem hogy mi az, hogy értem jönnek, és elvisznek, de láttam hogy az anyu szomorú volt nagyon, és persze a gazdi is, és nem sok jóra tudtam gondolni. Aztán a többieknek is elmondta az anya. Lola azt mondta, hogy ne törődjek vele, hanem inkább játszunk. Végül is, 2 nap még messze van. Igaza is volt. Csak az volt a zavaró, hogy senki nem mondta meg hogy mi az hogy értem jönnek, és elvisznek. Az anyáék viszont egy csomó bölcs dolgot mondtak nekem, és megtanítottak arra, hogy hogyan lássam el magam nélkülük. Nem értettem hogy ezeket miért csak nekem mondják, és a Lolának pedig miért nem. Anya azt mondta, hogy ő mindig velem lesz.

   És eltelt a 2 nap. Nem kaptam reggel reggelit, és nagyon rossz volt. Az anya azt monda, hogy azért, nehogy hányjak. Én csodálkoztam, mert mitől hánytam volna. És délben csengettek. Mi a Lolával gyorsan a konyhában a pad alá bebújtunk. A többiek kimentek. De az anya magához ölelt, és azt mondta, hogy bármi is legyen, mi mindig együtt maradunk. És anya sírt.

   Bejöttek. Egy kislány, és az anyukája léptek be. És engem próbáltak meg kihívni a pad alól. De én nem akartam kimenni. Lola viszont kiment. Én azt hittem, hogy ő sem akar kimenni, de hát tévedtem. Aztán akkor én is kimentem. Egy kicsit dögönyöztek, aztán a gazdim behozott egy jól kibélelt dobozt. Azt mondta, hogy abba fognak elvinni az új gazdiaim? Az új gazdiaim? L És ekkor rájöttem, hogy mit jelent az, hogy értem jönnek. Rossz volt. Egy gyors búcsút intettem mindenkitől, és aztán beraktak a dobozba. Elindultak velem ki, és akkor az anya azt mondta, hogy ne feledjem, hogy mi mindig együtt maradunk. És beraktak egy autó nevű izéba, és elmentünk az új gazdiaimmal.   

   Aztán több mint 3 órás út után, az új otthonomba kerültem, egy kertes házba. Eleinte se enni, se inni nem akartam, bármilyen kedvesek is voltak velem. Hiába, hiányoztak a többiek. De aztán harmadnapra már nagyon jól éreztem magamat az új gazdiaimnál. Aztán Jeni lett a nevem. Mostanra már teljesen úgy tekintek rájuk, mint a családomra. Itt kutya jó dolgom van! Egy csomót szoktam futkosni, madarakra vadászni, mivel a kisgazdim imádja a lovakat, és sok időt tölt el velük, így én is barátságot kötöttem már velük is, szoktam nádasban, sásban rohangálni, fagyizni, de többek közt, nagyon szeretek kocsikázni, játszani, napozni, és az egyik vizsla barátommal, aki 2 hónappal idősebb nálam, úszni és játszani!

Szeretek itt lakni!

Üdv: Jeni